A gyorskölcsönök folyósítása, illetve törlesztése során több olyan - más hiteltípusoknál nem felmerülő - körülmény, költség vagy időráfordítás bukkan fel, amelyet jövedelmezőség biztosítása érdekében valakinek feltétlenül meg kell fizetnie.
Márpedig a hitelnyújtó cég nem karitatív szervezet, hanem üzleti haszonért dolgozó gazdasági társaság, ezért e pluszköltségeket jobb híján az ügyféllel fizetteti meg.
Melyek ezek a költségek, díjak?
A gyorskölcsönök elbírálása során általában nem kérnek részletes, a fizetőképességet igazoló dokumentumokat, az ügyfél anyagi körülményeit bemondás alapján térképezik fel. Ez növeli a hitel és a megtérülés kockázatát, ami pénzben kifejezhető, konkrét mértékű többletdíjat generál.
Ugyancsak költségnövelő tényező, hogy minden egyes hitelügylethez kapcsolódóan lineárisan nő az ügyletre fordított munkaidő, mivel a hitelintézet vagy -közvetítő képviselőjének házhoz kell mennie mind az előzetes felmérés, mind hitelbírálat-hitelnyújtás, mind a törlesztőrészletek rendszeres beszedése során. Azokban a - sajnos nem ritka - esetekben, amikor a képviselő nem vagy csak részben tudja beszedni az esedékes heti vagy kétheti részletet, az eredménytelenül eltöltött idő munkadíját is állnia kell valakinek, s ez nem lehet kizárólag a képviselő, mert ez esetben ő gyakorlatilag ingyen dolgozna. Tehát a pillanatnyilag fizetni nem képes ügyfelek felkeresésére és a fizetésre való biztatásukra fordított munkaidő költsége is beépül a fizetni tudók törlesztőrészleteibe.
Vannak társaságok, amelyek nem részletezik elszámolásaikban a teljes díj egyes alkotóelemeit, hanem egy globális szolgáltatási díjat határoznak meg, amely tartalmazza mind az általános, mind a gyorskölcsön-specifikus költségeiket, kockázati díjukat illetve munkabér jellegű és funkciójú ráfordításaikat.
Az ügyfelek sejtik vagy tudják, hogy egy gyorskölcsön felvételekor lényegesen magasabb terheket vállalnak egy hagyományos bankhitelnél, de egyfelől általában valamilyen kényszerítő körülmény a fő motivációjuk (lejárt számlatartozás, végrehajtás közvetlen veszélye vagy napi megélhetési problémák), másfelől nem annyira az előzőekhez képest elméleti jelentőségűnek tűnő pontos számszaki részletekre koncentrálnak, hanem arra, hogy reálisnak, vállalhatónak tűnik-e számukra a kínált gyorskölcsön heti törlesztőrészlete, továbbá jelentős ösztönző körülmény az, hogy a hitelnyújtók nem követelnek meg forgalomképes fedezetet, biztosítékot a kölcsönre..
Az ördögi kör akkor zárulhat be, ha valaki tartósan jövedelem nélkül, a már meglévő mellé újabb gyorskölcsönt vesz fel, az első hitel aktuális részletének befizetésére. Ekkortól már duplán kell állnia az egyébként is magas terheket, ami anyagi helyzetének gyökeres megváltozása nélkül teljesen kilátástalan, teljesíthetetlen kötelezettségek elé állítja.
Az állami szervek és maguk a pénzintézetek is ezért hoztak 2008-tól kezdődően olyan működési szabályokat, illetve törvényeket, rendeleteket, amelyek csökkentik a gyakran igen tájékozatlan ügyfél reménytelen, kilátástalan eladósodásának esélyét.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2010. június 1-től bevezette azt a rendelkezést, hogy egy pénzügyi intézmény egy naptári évben ugyannak az ügyfélnek egy alkalommal nyújthat olyan kölcsönt, melynek
-
teljes hiteldíj mutatója több mint 65% és
-
összege nem haladja meg a 250 000 forintot.
2009. március 1-től a Polgári Törvénykönyv 201. §-a új bekezdéssel egészült ki, amely szerint:
„201. § (3) A (2) bekezdésben foglaltak irányadók abban az esetben is, ha a hitelnyújtó szerződésben meghatározott szolgáltatása és a teljes hiteldíj között - a szerződéskötés egyéb körülményeit is figyelembe véve - feltűnően nagy az értékkülönbség.”
A Ptk. 685. § f) pontja szerint a teljes hiteldíj „a kölcsönért fizetendő ellenérték, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb - a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan teljesítendő - ellenszolgáltatást.”
A rendelkezés szerint tehát megtámadható az a kölcsönszerződés, amely az említett tényállást megvalósítja, vagyis arra vonatkozó kereseti kérelem alapján a bíróság dönti el, hogy az egyedi, megtámadott kölcsönszerződés vonatkozásában feltűnően nagy értékkülönbség állapítható-e meg. Ezt a rendelkezést 2009. március 1. napját követően kötött szerződések esetén kell alkalmazni.