A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény - módosítása révén - 2010. június 1-től tartalmazza azt a szabályt, hogy egy pénzügyi szolgáltató egy naptári évben csak egyszer nyújthat ugyannak az ügyfélnek olyan kölcsönt, melynek
-
teljes hiteldíj-mutatója több mint 65% és
-
összege nem haladja meg a 250 000 forintot.
Annak elbírálásaa, hogy a teljes hiteldíj ”túlzottan magas”-e, a bíróság hatáskörébe tartozik.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 201.§ (2) bekezdése szerint ugyanis, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.
2009. március 1-től a Ptk. 201. §-a kiegészült egy új bekezdéssel, amely szerint:
„201. § (3) A (2) bekezdésben foglaltak irányadók abban az esetben is, ha a hitelnyújtó szerződésben meghatározott szolgáltatása és a teljes hiteldíj között - a szerződéskötés egyéb körülményeit is figyelembe véve - feltűnően nagy az értékkülönbség.”
A Ptk. 685. § f) pontja szerint a teljes hiteldíj „a kölcsönért fizetendő ellenérték, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb - a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan teljesítendő - ellenszolgáltatást.”
A rendelkezés szerint tehát megtámadható az a kölcsönszerződés, amely az említett tényállást megvalósítja, vagyis arra vonatkozó kereseti kérelem alapján a bíróság dönti el, hogy az egyedi, megtámadott kölcsönszerződés vonatkozásában feltűnően nagy értékkülönbség állapítható-e meg. Ezt a rendelkezést 2009. március 1. napját követően kötött szerződések esetén kell alkalmazni.